Okos enged

Hogyan jellemeznénk egy olyan demokráciát, ahol nincs megegyezés, csak megalkuvás, nincs kompromisszum, csak ultimátum, és nincs belátás, csak licitálás és hímtag méregetés? Ez a hónap a kvintesszenciája ennek a demokráciának. A Fidesz-KDNP kormány két esetben is olyan hibát követett el a kormányzása alatt, amit egy ideális világban belátás és korrigálás követne, egyfelől a népszavazás és az azzal kapcsolatos mérhetetlen költekezés kapcsán, másrészt a letelepedési kötvény kapcsán. A két ügy közös pontja a Jobbik.

Ugyanis az egyetlen jobboldali ellenzéki párt mind a két ügy kapcsán hevesen agitált, mindkét kérdésben jóval a kormányt megelőzve. A népszavazás tárgyát jelen cikkemben nem kívánom megkérdőjelezni vagy vitatni, hiszen ez egy lényegesen hosszabb és sokoldalúbb téma lenne, de az tény, hogy a népszavazás, a közjogi következményeket illetően teljesen felesleges volt. A másik tény pedig az, hogy ezt a Jobbik előre megmondta, és már félévvel a népszavazás előtt kezdeményezte azt az alkotmánymódosítást, amit jelenleg a Fidesz a saját agyszüleményeként dédelget.

Hasonló a helyzet a letelepedési kötvénnyel kapcsolatban is, hosszú ideje figyelmeztet a Jobbik a kormány álságos képmutatására a migránsügyben, hiszen egészen konkrétan az állam jelenleg a bevándorolni vágyókat kizárólag az anyagi helyzetük alapján válogatja ki. A gazdag muszlim a jó muszlim? A Jobbik pedig ennek a kötvénynek a kivonásához kötötte azt, hogy az alkotmánymódosításban (amit tulajdonképpen ők javasoltak először) támogassa a kormányt.
Megszűnik a letelepedési kötvény, de nem a Jobbik miatt – mondta Lázár János. Nem ugrál úgy a kormány, ahogy a Jobbik fütyül – kontrázott rá a Miniszterelnök.[1]

Ahelyett, hogy működne a párbeszéd a pártok között legalább abban az esetben, amikor tényleg mindkettőnek ugyanaz a célja, egy politikai farok méregetés, cinikus erődemonstráció zajlik. Mi történt volna, ha egyszer az életben azt mondja a kormánypárt, hogy rendben, igaza volt a Jobbiknak, támogatjuk a kezdeményezésüket (oké, azt nem is kell hangoztatni, hogy igazuk volt), de az a mélységes neurotikus rettegés, amit a mindenkori hatalmon lévők éreznek ebben az országban, csak egy dolgot bizonyít, hogy még ők sem biztosak abban, amit csinálnak. Ez a magatartás annak fényében a legnevetségesebb, hogy az egyetértéssel valószínűleg nem rontották volna a támogatottsági indexüket, sőt a Jobbik táborából is szerezhettek volna bizonytalan szavazókat. Ehelyett megy a média hadművelet, hazaárulózás és a pökhendiség. Ki fog hinni egy Jobbik-ellenes lejárató kampánynak, amire a Habony-művek nem költ több milliárd állami forintot? Tudta-e? Mi mondtuk előbb.   

Úgy lehet ezt a szituációt legjobban érzékeltetni, ha elképzelünk egy testvérpárt. Mondjuk ikrek. Mindketten a fagyizóba akarnak menni, mert szeretik a fagylaltot:
- Menjünk fagyizni! – mondta Gabika.
- Nem megyünk fagyizni! – Mondta Vikike.
- De én szeretem a fagyit – erősködött Gabika.
- Én jobban szeretem, mint te – mondta Vikike.
- Akkor miért nem megyünk fagyizni?
- Mert én vagyok a nagyobb.
(eközben becsönget a szomszéd Saci)
- jöttök fagyizni? – kérdezi Saci.
- Igen megyünk – mondta Vikike – pont most jutott eszembe.
- De én akartam fagyizni – mondta Gabika.
- Kussolj, hülye gyerek! – ripakodott öccsére Vikike.
- Csak akkor megyek veletek fagyizni, ha közben megállunk pokémon kártyát venni – mondta Gabika.
- Nem állunk meg pokémon kártyát venni, mert az egy marhaság, de már úgyis előre kitaláltam, hogy meg fogunk állni pokémon kártyát venni, de nem azért mert te mondtad, hanem azért mert nem is olyan marhaság, és a Saci is szeretné – mondta Vikike zavarodottan.

Gabika és Saci meg csak értetlenül néztek Vikikére, aki örömittasan kurjongatott és úgy érezte az egész világ az övé.

[1] http://valasz.hu/itthon/most-akkor-csak-a-jobbik-miatt-szunik-meg-a-letelepedesi-kotveny-121076